Az amid alapú oldószerek vizsgálati folyamata elsősorban a mintavételt, a szemrevételezést, a fizikai-kémiai tulajdonságok meghatározását, a szennyeződések elemzését és a végső értékelést foglalja magában. Az ilyen vizsgálatoknak alávetett általános anyagok közé tartozik az N,N-dimetil-formamid (DMF), az N,N-dimetil-acetamid (DMAC) és az N-metil-2-pirrolidon (NMP). A tesztelés előtt feltétlenül ellenőrizze a termék nevét, a tételszámot, a specifikációkat és a vizsgálati követelményeket. A reprezentatív mintákat a megállapított eljárások szerint kell gyűjteni, ügyelve a nedvességgel vagy egyéb szennyeződésekkel való szennyeződés elkerülésére. Ezt követően a minták színét, tisztaságát, lebegőanyag jelenlétét vagy szokatlan szagokat vizsgálják; a csomagolási címkéket és a vonatkozó minőségi dokumentációkat is ellenőrizzük, hogy megalapozza a további elemzéseket.
A fizikai-kémiai tulajdonságok értékelése során jellemzően olyan paramétereket mérnek, mint a tisztaság, a nedvességtartalom, a savasság, a szín, a sűrűség és a forrásponttartomány, a termék tervezett alkalmazásától függően. A tisztaság meghatározható olyan technikákkal, mint a gázkromatográfia (a vonatkozó szabványoknak megfelelően), míg a nedvességtartalom elemzése általában a Karl Fischer titrálási módszerrel történik. A sűrűséget olyan denzitométerrel mérik, amely megfelel az előírt szabványoknak. A szennyeződésekre nagyon érzékeny alkalmazásoknál – például elektronikai anyagokat, finom vegyszereket vagy polimerfeldolgozást alkalmazva – a fémionok, nem illékony anyagok és egyéb specifikus szennyeződések vizsgálata is szükséges az eljárás követelményei szerint. A tesztelési folyamat során kalibrált műszereket és megfelelő reagenseket kell használni; továbbá párhuzamos tesztelés, vakpróba, valamint a nyers adatok aprólékos rögzítése szükséges az eredmények megbízhatóságának és nyomon követhetőségének biztosításához.
A tesztelés befejezése után az eredményeket összehasonlítják a termék műszaki adatlapjával (TDS), a beszerzési szerződésekkel vagy a vonatkozó iparági szabványokkal annak megállapítására, hogy a minta megfelel-e a meghatározott követelményeknek. Ha rendellenes eredmények jelentkeznek, meg kell vizsgálni a mintavételi folyamatot, a készülék állapotát, a reagens minőségét és az analitikai módszereket. Szükség esetén a mintát újra kell venni és újra kell vizsgálni, valamint az érintett tételt elkülöníteni és dokumentálni kell. A végső vizsgálati jelentésnek olyan részleteket kell tartalmaznia, mint a mintainformáció, a vizsgált paraméterek, az alkalmazott módszerek, a vizsgálati eredmények, az értékelés kritériumai és a tesztelés dátuma. Tekintettel arra, hogy az amid oldószerek, mint például a DMF, DMAC és NMP különböző mértékű egészségügyi kockázatot jelentenek, a teljes vizsgálati folyamatot megfelelő szellőzéssel és megfelelő védőintézkedésekkel rendelkező környezetben kell elvégezni. Ezenkívül a mintákat, a hulladékfolyadékokat és a szennyezett fogyóeszközöket a vonatkozó biztonsági adatlapok (SDS) szerint kell kezelni.
