Az észter oldószerek egy észtercsoportot (-COO-) tartalmazó szerves vegyületek osztálya; gyakori példák az etil-acetát, a butil-acetát és az etil-laktát. Környezeti teljesítményüket elsősorban olyan tényezők határozzák meg, mint a kémiai szerkezetük, illékonyságuk, toxicitásuk, biológiai lebonthatóságuk, valamint a gyártás és felhasználás során keletkező kibocsátások. Egyes hagyományos, nagy kockázatú oldószerekhez képest egyes észter oldószerek jobb biológiai lebonthatóságot mutatnak; megfelelő használat és ártalmatlanítás esetén hozzájárulhatnak az általános környezeti terhelés csökkentéséhez. Például az etil-acetátot nagy párolgási sebesség jellemzi, míg az etil-laktát erős biológiai lebomlási lehetőséget kínál. Azonban nem minden észter oldószer alacsony kockázatú anyag; konkrét környezeti hatásukat az egyes termékektől függően eseti alapon kell értékelni.
Az észter oldószereket széles körben használják olyan alkalmazásokban, mint a bevonatok, tinták, ragasztók, tisztítószerek és vegyi gyártás. Mivel képesek a gyanták, olajok és egyéb szerves anyagok feloldására, alternatívájaként szolgálhatnak a hagyományos oldószerekkel szemben, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek a környezetre vagy az emberi egészségre. Az oldószer kiválasztásával kapcsolatos környezetvédelmi szempontok túlmutatnak magának az anyagnak a toxicitásán és biológiai lebonthatóságán, beleértve az illékony szerves vegyületek (VOC) kibocsátását, az energiafogyasztást, az újrahasznosíthatóságot és a hulladékkezelési módszereket. Például, míg az etil-acetát és a butil-acetát kiválóan alkalmas ipari felhasználásra, VOC-ként vannak besorolva. Párolgásuk hozzájárulhat a talajközeli ózon és a fotokémiai szmog kialakulásához; ezért megfelelő kipufogógáz-szabályozási intézkedéseket kell végrehajtani az olyan alkalmazásokban, mint a festés és a nyomtatás.
Az észter oldószerek környezeti teljesítményének értékelése átfogó értékelést igényel, amely túlmutat az egyszerű biológiai lebonthatóságon, és olyan tényezőket is magában foglal, mint a párolgási sebesség, az ökotoxicitás, a foglalkozási expozíciós kockázatok és a teljes életciklusra gyakorolt hatások. Az ipari gyakorlatban a környezetterhelés mérsékelhető a kisebb kockázatú oldószerek kiválasztásával, a készítmények optimalizálásával, a zárt berendezések hasznosításával, az illékony oldószerek visszanyerésével és a hulladékfolyadékok megfelelő kezelésének biztosításával. Különleges környezetvédelmi követelményeket támasztó alkalmazások esetén elengedhetetlen a termék biztonsági adatlapjának (SDS), műszaki specifikációinak és a vonatkozó szabályozási szabványoknak a tanulmányozása a tervezett felhasználáshoz legmegfelelőbb termék kiválasztásához. Meg kell jegyezni, hogy az alacsony toxicitás, biológiai lebonthatóság és az alacsony VOC-tartalom különálló fogalmak; ezért nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az észter oldószerek általános környezeti előnyökkel bírnak, pusztán ezen kritériumok bármelyike alapján.