A szénhidrogén oldószerek a szerves oldószerek egy osztálya, amelyek elsősorban szénhidrogén vegyületekből állnak, főként szénből és hidrogénből álló anyagokból, amelyek jellemzően nyersanyagok, például kőolaj és földgáz feldolgozásából és elválasztásából származnak. Molekulaszerkezetük alapján a szénhidrogén oldószerek típusokba sorolhatók, beleértve az alifás, aliciklusos és aromás szénhidrogéneket. Az alifás szénhidrogén oldószerek közé tartoznak az olyan anyagok, mint az n-hexán és a heptán, míg az aromás szénhidrogén oldószerek közé tartoznak az olyan vegyületek, mint a toluol és a xilol. Ezek a különféle típusok kémiai szerkezetük, illékonyságuk, fizetőképességük és alkalmazási körük tekintetében különböznek egymástól.
A szénhidrogén oldószerek általában erős oldóképességgel rendelkeznek az olajok és zsírok esetében, és sokféle nem poláris vagy gyengén poláros anyagot képesek feloldani, így az ipari termelésben rendkívül sokoldalúak. A legfontosabb jellemzők közé tartozik a nagy illékonyság, az alacsony vízzel való keverhetőség, valamint az olyan anyagok hatékony oldhatósága, mint az olajok, viaszok és gyanták. Az egyes szénhidrogén oldószerek különböznek forráspontjukban, lobbanáspontjukban, gőznyomásukban és kémiai stabilitási tulajdonságaikban, amelyek közvetlenül befolyásolják a teljesítményüket és az adott alkalmazásokhoz való alkalmasságukat. A gyakorlatban a megfelelő szénhidrogén oldószer kiválasztása a célanyag természetétől, az adott folyamat körülményeitől és a végtermék követelményeitől függ.